23.rész

Egy apró mosoly

 

Nagy nehezen sikerült elaludnom, de reggel korán keltem. Nem tudtam tovább aludni, mert egyfolytában csak Gustavval álmodtam. Kimentem a konyhába, és főztem magamnak egy kávét, majd leültem tévét nézni. Nem telt bele 10 perc és elaludtam ismét. Közben már Vyoláék is fent voltak.

-         Biztos ne menjünk el?- kérdezte Edina Vyolát öltözés közben

-         Nem tudom. Valahogy össze kéne hozni egy találkozót nekik.- tűzte fel a haját Vyola

-         Igen, de hogy? Arianna egyfolytában Gustav nyomában van. Egy percre se engedi el. Szerintem hagyjuk a véletlenre, hisz ha a sors egymásnak szánta őket akkor úgyis találkoznak.

-         Csak nehogy késő legyen.- fejezték be a beszélgetést, majd egy kis csend után Vyola ismét megszólalt

-         Nem kéne felhívni Billéket, hogy mégis megyünk?

-         Nem. Majd utánuk megyünk.

Billék nagy szerencséjére már kora reggel menniük kellett ruha próbára. Egyikük ne se volt felhőtlen a hangulatuk.

-         Nem értem mi a francnak kell kora reggel idióta szmokingot próbálgatni.- mérgelődött Tom

-         Ennyit igazán kibírhatunk Gustav kedvéért.- csitítgatta Bill

-         Igaza van Tomnak. Miért kell hozzá járulnunk, hogy boldog legyen az a szipirtyó?- kapcsolódott be Georg is

-         Mostmár elég legyen. Még a végén meghallja.- utasította a fiúkat Bill, miközben Gustav lépett be az ajtón. Elég fáradtnak tűnt, és a szemei is karikásak voltak.

-         Veled meg mi történt?- nézett rá furcsán Georg

-         Csak nem egész éjszakás műszakot tartott az asszony?- gúnyolódott Tom, de láthatóan nem jött be neki.

-         Nem. Nem aludtam semmit.- ült le egy székre Gustav

-         De miért?- Bill

-         Mert azon gondolkodtam, hogy miért nem vettem észre, hogy Tymmy szeret. És az sms-én, hogy vajon miért írta.

-         Tymmy írt neked sms-t?- kerekedett el a fiúk szeme

-         És nem küldött el a fenébe?- Tom

-         Nem, épp ellenkezőleg.- mondta Gustav és elővette a telefonját, hogy megmutassa a fiúknak az sms-t. Mindenkinek elállt a szava.

-         És mit írtál neki vissza?- Georg

-         Azt, hogy már késő, de mindig a szívembe él majd.- hajtotta le a fejét Gustav

-         Ennyit?- Tom

-         Mit írhattam volna? Már nem mondhatom le az esküvőt. Arianna megölne.

-         Válaszolj őszintén egy kérdésre. Te szereted egyáltalán ezt a csajt?- Bill

-         Nem. Soha nem szerettem.- hajtotta le a fejét Gustav

-         Akkor miért akarod elvenni?

-         Nem tudom. Az elején olyan kedves volt. Emlékeztetett Tymmyre. Aztán kezdtem megismerni, és rájöttem, hogy egyáltalán nem hasonlít rá. De akkor már megkértem a kezét.

-         Szóval ha most lemondod, akkor annyi a férfiasságodnak?- Georg

-         Mondhatjuk így is.- mosolygott végre Gustav- Mostmár mindegy. Na, hogy áll rajtam a szmoking?

-         Szőrnyen haver, de arra az alkalomra pont jó.- vigyorgott Tom

-         Srácok. Csak arra szeretnélek titeket megkérni, hogy semmilyen zűrzavart ne okozzatok. Ez a nap Ariannanak fontos, és nem akarom egyfolytában azt hallani majd, hogy mekkora idióták voltatok. Rendben?

-         Megpróbáljuk.- válaszolták egyszerre

Másnap reggel ismét korán fel kellett kelniük (amit ugye a fiúk nagyon utálnak), mert indult a gépük. Néhány ruhát összepakoltak, erre a pár napra. Gustavot kivéve a három fiú unottan vonszolta magát ki a kis buszból. A reptéren várniuk kellett, mert a menyasszony késett.

-         Ha az esküvőn is ennyit késik, én ott hagyok mindent a francba.- mondta mogorván Tom

-         Én akkor elmegyek kajálni. Ugye lesz ott jó kaja?- Georg

-         Felhívom Vyolát.- mondta Bill

-         Mostmár késő. Megjött Arianna.- mondta Gustav és ment köszönteni a menyasszonyát

-         Jaj, ne haragudjatok, hogy késtem. Apa megint kitalált egy újabb díszítést, és arról kellett lebeszélnem. Indulhatunk?- kérdezte kényesen

-         Persze drágám.- mondta Gustav és intett a fiúknak, akik grimaszok mellett, de követték őket.

Felszállt a gép. Egész 1 óra alatt Arianna csak azt ecsetelte, hogy mi minden lesz az esküvőn. A végén a fiúk már rohanva szálltak ki a gépből.

-         Imádom ezt az országot, ezt a várost. A kedvenceim közé tartozik.- mondta Arianna

-         De te még soha nem jártál itt.- fintorgott Tom

-         És? Attól még szerethetem, nem?- vágott vissza Arianna

-         Hogy tudsz szeretni valamit úgy, hogy még életedben nem láttad.- Tom

-         Ne kezdjétek el.- szólt rájuk Gustav, de inkább csak Tomnak szólt

-         Először a bazilikába megyünk, utána pedig az étterembe. Meg kell néznünk, hogy minden névkártyát jó helyre raktak-e.

-         Biztos jó helyre rakták szívem. Mindent pontosan leírtál- Gustav

-         Tudom, de nem ismerem az itteni embereket.- karolt bele Gustavba

Eközben Vyola és Edina olyan amilyen gyorsan csak tudtak rohantak a reptérre, hogy ne késsék le a járatukat.

-         Ha nem válogattad volna annyi ideig a cipőidet, most nem kéne rohanunnk.- mondta Edina

-         Tudom, de még mindig jobb, hogy van 20 pár cipőm minthogy egyse.

Szerencséjükre pont elérték a gépet. Szépen helyet foglaltak, és kipihenték a rohanás fáradalmait. Én apánál készülődtem, hogy kimenjek majd Vyoláék elé a reptérre. Megreggeliztem, és felöltöztem. Mikor nyúltam a telefonomhoz, pont abban a pillanatban jött egy sms, hogy fél óra múlva megérkeznek. Felvettem a cipőmet, és elkértem apa kocsiját. Pont mire megérkeztem a reptérre a csajok is szálltak ki a gépből. Amint megláttak azonnal nagy sikongatás, és üdvrivalgás közepette jöttek felém.

-         Jaj de jó, hogy megint látlak.- ölelt meg Vyola

-         Én is örülök nektek, de alig hagytalak ott titeket, máris utánam jöttetek.

-         Ez csak természetes. Tudod, hogy nem bírjuk ki sokáig nélküled.- adott két puszit Edina

-         Na gyertek itt az autóm. Pontosabban apa autója.- mosolyogtam rájuk, majd beraktam a csomagokat a csomagtartóba. – Ha nem nagy baj, akkor nálunk fogtok lakni amíg itt vagytok

-         Ezt nem lehet visszautasítani. De nekünk 12-re a bazilikába kell lennünk.- fintorgott Vyola

-         Honnan tudod? És mi az, hogy kell?- kérdezte Edina meglepődve

-         Bill írt sms-t, hogy hol lesznek. Gondoltam oda megyünk.

-         Rendben, akkor oda megyünk.- mosolyogtam rájuk

-         Nem is tudtuk, hogy tudsz vezetni.- Edina

-         Nem kérdeztétek. Amúgy meg nem volt lehetőségem megmutatni, mert mindig szállítottak. Azt is nagyon untam már. Na, itt is vagyunk.- parkoltam le- Ha nem baj, akkor nem megyek be.

-         De baj! Igenis bejössz velünk. Meg kell mutatnod, hogy túl vagy Gustavon.- mondta Vyola határozottan

-         De egyáltalán nem vagyok túl rajta, és ezt ő is tudja.

-         Nem baj, akkor csak úgy csinálsz. Na gyerünk.- szálltak ki a kocsiból.

Pár percig gondolkodtam, majd én is kiszálltam, és követtem őket. Nagy levegővétel után beléptem a bazilika ajtaján. Gustav és Arianna épp a pappal beszéltek, a másik három fiú pedig, ha jól láttam őt utánozta. Halkan odamentünk a fiúk mögé. Majd Edina és Vyola egy-egy puszit nyomott az ikrek nyakára. Nagyon megörültek nekik. Engem nem is vettek észre, mert mikor megláttam Gustavot azonnal kimentem onnan. Leültem a bazilika előtti lépcsőre. Nem telt bele pár perc se, és Georg leült mellém.

-         Már nem is köszönsz nekem?

-         Dehogynem bocs, csak amikor megláttam őket ott…

-         Tudom milyen érzés. Nem haragszom. Mégis jössz az esküvőre?

-         Azt hiszem igen. Ha végleg le akarom ezt zárni magamban, akkor látnom kell, ahogy kimondják az igent.

-         Te tudod. Én ott leszek melletted.- ölelt meg

-         Köszönöm.

Nem sokkal később a többiek is kijöttek a bazilikából.

-         Szia Tymmy.- jött oda Bill

-         Nem is tudtuk, hogy itt vagy.- adott puszit Tom

-         Úgyérti, hogy itt a bazilika előtt.- Bill

-         Csak a csajokat hoztam el, én már megyek is. Sok dolgom van. Sziasztok

Amilyen hamar csak tudtam beültem a kocsiba. A visszapillantóba láttam, hogy Gustav néz. Pár másodpercig mintha egy apró mosolyt láttam volna az arcán, majd eltűnt a kanyarban…